Toronyiránt

„Minden történet úgy kezdődik, hogy valaki útnak indul.
S az, amikor valaki útnak indul, az másvalakinek fáj…”
Merről jönnek és hová visznek az utak. S az utak mentén megtalált emberek merre tartanak.
Honnan ismerősek az arcok?
A mezítlábas gyerekek lábujjainak poros gyöngye miért késztet mosolygásra, s a következő pillanatban miért szorítja össze a torkomat?
Mindegy, hogy Nyírmada mellett egy akácosban jár, vagy Borneo szigetén. Egy kecskepásztorhoz utazik az Alföldre, vagy Mexikóba egy elfelejtett pillanatért – mindhez ugyanaz az út vezet. A szerzőnek és beszélgetőtársainak befelé figyelő útja. Amit, ha a könyvben végigjárunk, fogódzókat találunk a magunk megszenvedett, megáldott, életünk
utolsó pillanatáig tartó utazásához.