Világvége I. – A korszellem dúdol

„Bár a polgári társadalom „szabad”, amennyiben nem kaszt-társadalom és nem teokrácia, de nem a szabadság civilizációja, mert civilizáció csak olyan eszközök túlsúlyára épülhet, amelyek nem tetszenek a kényszer szférájához tartozóknak. Semmi közünk ahhoz, hogy nincs kasztos-rendies hierarchia. Történetesen nincs. De ez nem civilizáció, ez az erő ténye, amelyet az erő ugyanúgy megdönthet – csak akkor nem dönthetné meg, ha sokan hinnének benne, hogy az erőviszonyoktól függetlenül jó és igaz.
Ám ezt az első világháború lehetetlenné tette, mert mindenki annak mutatkozott benne, ami valójában volt.
Azaz másnak.”
A jelen krónikájaként olvasható írások a Kádár-korszak és a rendszerváltás örökségét, a 2001. szeptember 11-i terrortámadást és az iraki háborút, a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok ígéreteit és botrányos kudarcát, a magyar szocializmus neoliberális fordulatát és a jóléti állam leépítését, a 2008-as gazdasági világválságot és kezelését, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapozását tárgyalják, megmutatva, miként terjed a posztfasizmus a későkapitalizmus páncélozott burkában, de fel-felvillantva a valódi demokrácia és kommunizmus gondolatát is – a távoli horizonton.