Amor Siculorum – Fodor István fotói

Milyennek látod, és milyennek láttatod a te szülőföldedet?
A gonosz lélek az Isten alkotta szép világot silánynak, gyengének, csúfnak látja, és szeretné velünk is elhitetni, hogy Isten egy pancser, rossz világot teremtett, mely nemsokára úgyis össze fog dőlni. Sajnos nagyon sok ember valóban a gonosz szemén keresztül látja a körülötte lévő embereket, a természetet, az egész világot, és semmittevő szomorúságba süllyedve a világ végét várja.
Nagyon örvendek, hogy Fodor István doktor urat és az ő csodálatos tájfotóit megismertem. István Isten gyönyörködő szép szemével nézi a világot, objektívén át éppen ezért felragyogtak szeretett szülőföldem – a csodálatos Székelyföld – gyönyörű tájai. A szebbnél szebb képeken ott tündökölnek az életerőtől duzzadó növények, állatok, és a természetesen feltünnek a képeken a hatalmas hegyeket felszabdaló völgyeket lakó szorgalmas emberek is. Jó Fodor István képeit nézegetni, egy-egy fotósorozat minden kockáját külön-külön ízlelgetem, és erővel, lendülettel, örömmel töltenek el ezek a rengeteg utánajárással, munkával készülő alkotások. Minden egyes fénykép arról beszél, hogy Székelyföld gyönyörű, van jövő itt a magas hegyek között, érdemes itthon maradni, vállalni az őseink által ránk hagyott drága örökséget, ezt a tündérkertet, a mi drága közös szülőföldünket.
Böjte Csaba
Fodor István (1964, Gyergyószentmiklós)
Orvos vagyok, egész pontosan fül-orr-gégész. A fényképezést hobbiként művelem, mondhatni gyerekkorom óta. Az utóbbi öt évben kezdtem céltudatosabban a tájfotózással foglalkozni, ezen belül légifotózással is, Elekes Sándor pilóta barátomnak köszönhetően. Azóta több mint negyven helyszínen állították ki a fotóimat, általában a Székelyföld madártávlatból cím alatt Erdélyben, Magyarországon, Ausztriában, Finnországban, az Amerikai Egyesült Államokban.
A legelső, és emiatt a többi is Tompa Gábornak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezőjének a nevéhez fűződik, aki a mostani albumnak is címadója.
Idézek az első kiállításmegnyitón mondott szövegéből:
„…tudni kell nézni ezt a tájat – és hogy tudni kell nézni, az összefügg azzal, miként éljük meg a lelkét ennek a tájnak, hogyan fedezzük fel egy fényképen azt, hogy egy vidéknek milyen illata, milyen hangulata, milyen színei, színeváltozásai vannak.”