Én, Ozzy

Aztán azt tettem, amit máskor is, ha gumijátékot dobtak a színpadra.
HAMM.
De rögtön éreztem, hogy valami baj van. Nagy baj.
Kezdjük ott, hogy a szám azonnal megtelt valami meleg, nyúlós folyadékkal, aminek az elképzelhető legrosszabb utóíze volt. Éreztem, hogy összekeni a fogaimat, és végigcsorog az államon.
Aztán összerándult a számban a fej.
Ó, bassza meg – gondoltam. Csak nem ettem meg egy kibaszott denevért… ugye, nem?
Kiköptem a fejet, elnéztem oldalra, és megláttam Sharont. Dülledt szemmel hadonászott, és azt sikoltozta:
– NEEEEEEEEEEE, OZZY! EZ IGAZI, EZ IGAZI!”