Napfordulók

befelé fordul a középpont, a mag irányába, érésbe sűrűsödik. És akkor is, ha januárban, februárban még beállhat egy csattogó hideg, a téli napfordulóval minden mag, minden, mi él és mozog, mocorogni kezd. Eleinte csak láthatatlanul, aztán mind erőteljesebb mozgással megindul az élet a felszín, a fény, a Nap felé. Kiárad és megmutatja magát, mindazt, amit rejtett, magában őrzött a mélyben.
Lelkünk mozgásairól, rezdüléseiről írtam, írok, s talán Te, aki velünk tartasz ezekben a mozgásokban, rezdülésekben, e könyv olvasása közben másként tekintesz majd arra, ami ebben a pillanatban rögzítettnek, kőbe vésettnek, befejezettnek tűnik. Talán felismered a mélyben áramló életet, ami mindeneket szüntelen mozgásba hív és mozgásban tart, mert az élet maga az áramlás, hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozása.” (részlet a könyv előszavából)